Leégett a Notre Dame.
Ezernyi honlapon és címlapon ömlött ránk az információ és a tragikus tény borzalma.
Azóta sok víz lefolyt a Szajnán és az összeesküvések is kinőhették magukat a tények szikár talajából. Sőt, a legújabb hírek arról szóltak, lehet egész más formában fogják helyreállítani a székesegyházat.
Ami ennél is fontosabb szerintem, egy másik hír: nem lehet ugyan úgy helyreállítani az épületet, mint ahogy kinézett. Az ok elég megrázó. Nincs hozzá elég idős és nagyságú fa. Az építés ideje alatt még volt. Manapság már nincs. Persze biztos lenne, millió meg egy más lehetőség amivel ezt a problémát orvosolni lehetne, de akkor az eredeti állapotnak lőttek. Az eredeti kinézet helyreállítása lenne a legideálisabb.
Tehát itt lenne az ideje kicsit elgondolkozni. A mostani időkre nem maradt olyan idős, háborítatlan erdőség, ahonnan a szükséges faanyag kitermelhető lenne. Vagyis: hiába nő Európa erdőborítása kb 0,4%-kal évente, idő is kell, mire például száz éves tölgyeket csodálhatunk. Egész pontosan száz év. Ez bizony nem rövid idő. Már régen el kellett volna ültetni azokat a fákat, amikre ma úgy tekintenénk, mint száz vagy majd’ száz éves fák. De az emberiség nem túl bölcs ilyen téren, és száz éve még nagyon más körül forgott az ész a világ boldogabbik és boldogtalanabbik végén is.
És most ott tartunk, hogy 12-13 évvel ezelőtt télen hatalmas hólapátolást kellett tartani, ha az udvarról kiakartunk menni az utcára. Az utóbbi években pedig pár napig, esetleg fél hónapig ha tartott a valamikor megszokott állapot. Magyarul, hó és így ugye a téli csapadéknak is lőttek. Jobb években ez a csapadék nem érkezik meg a húsvéttal együtt, rosszabbakban igen. Régebbi nyarak is melegek voltak és voltak hőhullámok is, de az utóbbi időben jelentősen nőtt az ilyen események száma vagy időtartama. És ez a változás anno a mértéktelen fairtással kezdődött, a nem megfelelő erdőgazdálkodással, légszennyezéssel. Most, ha telepítünk egy új erdőt, azért is imádkozhatunk, hogy legyen elég csapadék a csemetéknek.
Röviden: változik Magyarország klímája és úgy a bolygóé.
Nem, elkerülni már nem fogjuk az éghajlatváltozást, arról már lekéstünk. Ez a folyamat már elindult. Most azért kell dolgozni, hogy minél kisebb legyen a baj 20-30-50-100 év múlva, vagyis nem feltétlen a mi életünkben, hanem a következő generációékéban.
Arra a generációra kell gondolni, akiknek újjá akarják építeni a Notre Dame-ot eredeti állapotában. Számukra kellene egy élhető világot hátrahagyni, ahol lesz még ideje az embereknek az épület szépségeit értékelni. A prognosztizált jövőkép szerint, a szélsőségek fognak általánossá válni, amiknek tovább gyűrűzése az élet számos területére hatással lesznek. Így lehetséges, hogy a jövőben az emberek inkább fogják a jövedelmüket a dráguló élelmiszerre költeni, mint párizsi kirándulásra és notre dame-i belépőre. És ha ne adja Isten így lesz, akkor kinek is építik újjá azt a templomot?
Valószínűleg nagyon demagóg lesz amit mondok, de ettől még tény is. Ha ugyan ilyen intenzitással adakoznánk a környezetvédelem, fajok megmentése érdekében, lehet máshol tartanánk. Ugyanis, ha a világ legalább ennyire megmozdulna, arra a hírre, hogy a Kilimandzsáróról eltűnik a jégsapka, fajok pusztulnak ki, az azt jelentené, hogy értik és látják mi zajlik a világban. És tenni is akarnak ellene, mert azt is látják, hogy nem csak addig tart a földi élet, amíg a szívmonitoruk nem sípol egyenletesen és hosszan.
Euro milliós nagyságrendű adományok persze nem oldanák meg az összes problémát, de talán ha megfelelő adománygyűjtőhöz futnak be az adományok, amiket a meghatározott célra használnak fel, akkor sokszor érnének el valamit. Bármilyen keveset is. Elvégre lépésenként tettük tönkre a bolygót, lépésenként helyre is tudjuk hozni. Nem utolsó sorban a megfelelő vezetők megválasztása se ártana vagy bármilyen nyomásgyakorlás azokra, akikre kell.
A sci-fi filmekben sokszor mutatják a jövőt szépnek, tisztának. Csodás épületek, zöld parkok, kék ég. Persze mutatják úgy is, hogy lepusztult, romos a világ, de mégis elképesztő technológiákat használnak az emberek. Talán lassan meg kell barátkozni a gondolattal, hogy ez a letisztult világ sosem fog eljönni, ha így haladunk. Még a romos világ technológiai csodabazára is csak álom. Hiába fejlődik a technika évről évre, sőt szinte félévente, ha behatárol bennünket az idő. Körülbelül 12 évet adta a tudósok annak, érdemben cselekedjünk. Ez idő alatt a határozott és gyökeres változtatások elérhetik, hogy mérséklődjön a felmelegedés és a globális klíma szélsőségei se érik el talán a totális katasztrófát. Viszont, ha semmit se teszünk, és a 12 év eltelte után is ugyan ilyen mértékben károsítjuk bolygónk, akkor a század végére bolygónk arculata is megváltozhat. Klímájáról már nem is beszélve. Szélsőséges időjárás, emelkedő tengerszint. Elöntött városokból menekültek áradata a túl meleggé, szárazzá váló területekről a még élhetőbb helyekre. Éghajlati övek eltolódása, új állat és növényfajok megjelenése és velük új betegségek is érkezhetnek. Konfliktusok az erőforrások miatt, háború a vízért vagy a termőterületért. Persze láthatunk olyan filmet is, ahol minden romokban hever. A Föld már régen nem olyan, mint egykor volt. Pusztaság vagy épp emberek nélküli buja éden. Mind a kettőnek sajátossága, hogy emberek már rég nem élnek olyan számban sem minőségben, mint egykor. Ez is egy lehetséges jövőkép.
Ez ugyan a távolinak tűnő jövő, de a Notre Dame akkor is állni fog valószínűleg. Ahogy eddig túlélt már több csapást is. A jövő embere a jövő problémáival vajon mennyire fogja értékelni ezt az építészeti csodát? Pláne úgy, hogy tudja, MI tehettünk volna az ellen, hogy ne változzon akkorát a világ, és például, ne hőhullám idején vagy térdig érő hóban járjanak a francia főváros egyik látványosságánál.
Gondoljunk azokra akiknek felújítják a Notre Dame-ot! Szerintem erre az építészeti remekműre is igaz már, hogy nem szüleinktől örököltük, hanem az unokáinktól kaptuk kölcsön.
Akár csak a Földet!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: